Szégyen roma-közgyűlés Budapesten

Ma közgyűlést tartottak a roma vezetők. Papírok csúszkáltak, szavak röpködtek, nyilatkozatok születtek. Azt hihetnénk, hogy sorsdöntő ügyekről van szó. Hogy itt most a cigányság jövője kerül terítékre. De aki belenéz a sorok mögé, csak egyet lát: önző hatalmi játszmát.

Miközben az ország elfogadta a betelepülési törvényt – egy jogszabályt, amely a romák mindennapi életét sújtja, esélyeiket tovább szűkíti, jövőjüket még kilátástalanabbá teszi – ezek az emberek nem lázadnak, nem tiltakoznak, nem állnak a közösségük élére. Nem szerveznek tüntetést. Nem vonulnak utcára. Nem kopogtatnak a parlament ajtaján. Csak ülnek és beszélnek.

A roma önkormányzat vezetősége és a CIKÖSZ nevű politikai szervezet közben nem mással van elfoglalva, mint azzal, hogy ki hány széket, hány listás helyet és hány millió forintot tud majd magának kiharcolni a 2026-os választásokon. Míg a népük küzd a mindennapokban, ők marják egymást a koncért, mint éhes kutyák.

A cigányság számára semmi kézzelfogható eredményt nem tudnak felmutatni. Csak pózokat, sajtófotókat, közleményeket. A valóságban: a tettek teljes hiánya.

Ezek a szervezetek – az ORÖ, a CIKÖSZ és minden holdudvaruk – a roma társadalom szégyenfoltjai. Ők azok, akik a közösség nevében gazdagodnak, miközben a közösség napról napra szegényebb, kiszolgáltatottabb és védtelenebb.

Az igazság kimondása fáj: ezek a vezetők nem harcolnak a népükért, hanem eladják azt.

A válasz: szégyen, árulás, megalkuvás.

Ez a közgyűlés nem a roma társadalom erejét mutatta meg. Ez a közgyűlés annak a bizonyítéka volt, hogy a "vezetők" már rég nem a cigányság oldalán állnak – hanem a saját zsebükében.